Utazás kategória bejegyzései

Ismét New Orleans-ban, avagy miért ne tegyél kézisúlyzót a poggyászodba

Nagyon klassz volt itthon lenni Veletek karácsonykor. Köszönjük a sok finomságot, meg az együttlétet. És most megint itt vagyunk, igen, megérkeztünk.

Bár adódott egynéhány érdekes dolog, pl. a kézisúlyzóm miatt a gép indulása előtt 20 perccel visszahívtak rendőri csomagmotozásra. Azt mondták olyan az összetétele mint a bombáé (meg gondolom leginkább az alakja – ez persze fel sem merült bennem a csomagoláskor, maximum az, hogy a súlyhatárt átlépem. Mellesleg a homokkal töltött bokasúly simán átment, vagyis az iszapbomba még elfogadott).

Szóval rohanás vissza az egész hosszú-hosszú csarnokon, ill. kókadt és friss utazókon át, be a motozóba, drága biztonsági fólia levág, csomag kipakol, legaljáról kivesz két súlyzó, csomag vissza, rohan újrafóliázni a bejárathoz (reptér állta), csomag ismét átmegy a röntgenen (a vizsgálóbiztos észreveszi a sérült becsekkolási szalagot és félig-meddig újraragasztja), rohan vissza a hosszú csarnokon a géphez induló kisbuszhoz, buszon eszébe jut téli kabát, repülőgép előtt leszáll, szitut közöl reptéri alkalmazottal, vissza kisbuszba, át a kifutópályán, hosszú csarnokon átfut, bekéredzkedik a passzport ellenőrökhöz, kérdez kabát felől (kabátban utazási pénz, kontaktlencse, etc.), motozószobából visszakap kabát, rohan vissza hosszú csarnokon, buszon dekkol a később csatlakozó franszia csoport miatt, gépre felszáll, gyomorgörcs kiereszt, öv beköt, vizet iszik, kilövés félórás késéssel.

Frankfurt és Washington ehhez képest már lányálom volt, minden extra sorbanállással, rohanással, pohár-ölbedöntéssel. Az egyetlen, ami miatt még aggódni kellett, hogy nem esik-e a le a hevenyészve újraragasztott csomagszalag, és esetleg a bőrönd/plasztikönd elmegy Alaszkába (miért éppen oda?). De New Orleans-ban már csak annyi volt, hogy 3 ember maradt éjszaka 3 beérkező repgép csomagjaira, és ezért darabosan működött a rendszer, de működött, és ez a fontos. Sajnos éjjel már nem szólt a jazz a reptéren, pedig az valahogy hozzátartozik a feelinghez. Aztán beszálltunk a taxiba, amit egy mozgássérült vezetett – prímán.

Kicsomagoltunk mindent, a két családi naptárt is (most január havakban Veru, D., és Evike néz ránk a falakról), hoztunk tíz darabos zsepiket, amit itt nem nagyon használnak. Leginkább diszkréten visszaszipákolják. És ez itt megszokott. Orrot fújni még rajtunk kívül nem láttam mást. Persze ízléses dobozos zsepik vannak, de azt nem jó zsebrevágni. Ja és az erős paprika krémek is rendben/egyben megérkeztek (köszi Veru)! Hiába, a kreol/ karibi csipős nem úgy csíp. Éjjel 2 felé kerültünk ágyba. Még aznap este beültünk Attila kollégáival a közeli bárba, és lenyomtunk egy-egy tál buffalo csirkeszárnyat (ehhez 3-3- csirke adta életét). A nagy Mardi Gras buli (kb. Love Parade, brazil karnevál a többhetes esemény csúcspontján) egyöntetűen most szombaton veszi kezdetét, a hivatalos keddi kezdés előtti hétvégén.