magyar kategória bejegyzései

Ismét New Orleans-ban, avagy miért ne tegyél kézisúlyzót a poggyászodba

Nagyon klassz volt itthon lenni Veletek karácsonykor. Köszönjük a sok finomságot, meg az együttlétet. És most megint itt vagyunk, igen, megérkeztünk.

Bár adódott egynéhány érdekes dolog, pl. a kézisúlyzóm miatt a gép indulása előtt 20 perccel visszahívtak rendőri csomagmotozásra. Azt mondták olyan az összetétele mint a bombáé (meg gondolom leginkább az alakja – ez persze fel sem merült bennem a csomagoláskor, maximum az, hogy a súlyhatárt átlépem. Mellesleg a homokkal töltött bokasúly simán átment, vagyis az iszapbomba még elfogadott).

Szóval rohanás vissza az egész hosszú-hosszú csarnokon, ill. kókadt és friss utazókon át, be a motozóba, drága biztonsági fólia levág, csomag kipakol, legaljáról kivesz két súlyzó, csomag vissza, rohan újrafóliázni a bejárathoz (reptér állta), csomag ismét átmegy a röntgenen (a vizsgálóbiztos észreveszi a sérült becsekkolási szalagot és félig-meddig újraragasztja), rohan vissza a hosszú csarnokon a géphez induló kisbuszhoz, buszon eszébe jut téli kabát, repülőgép előtt leszáll, szitut közöl reptéri alkalmazottal, vissza kisbuszba, át a kifutópályán, hosszú csarnokon átfut, bekéredzkedik a passzport ellenőrökhöz, kérdez kabát felől (kabátban utazási pénz, kontaktlencse, etc.), motozószobából visszakap kabát, rohan vissza hosszú csarnokon, buszon dekkol a később csatlakozó franszia csoport miatt, gépre felszáll, gyomorgörcs kiereszt, öv beköt, vizet iszik, kilövés félórás késéssel.

Frankfurt és Washington ehhez képest már lányálom volt, minden extra sorbanállással, rohanással, pohár-ölbedöntéssel. Az egyetlen, ami miatt még aggódni kellett, hogy nem esik-e a le a hevenyészve újraragasztott csomagszalag, és esetleg a bőrönd/plasztikönd elmegy Alaszkába (miért éppen oda?). De New Orleans-ban már csak annyi volt, hogy 3 ember maradt éjszaka 3 beérkező repgép csomagjaira, és ezért darabosan működött a rendszer, de működött, és ez a fontos. Sajnos éjjel már nem szólt a jazz a reptéren, pedig az valahogy hozzátartozik a feelinghez. Aztán beszálltunk a taxiba, amit egy mozgássérült vezetett – prímán.

Kicsomagoltunk mindent, a két családi naptárt is (most január havakban Veru, D., és Evike néz ránk a falakról), hoztunk tíz darabos zsepiket, amit itt nem nagyon használnak. Leginkább diszkréten visszaszipákolják. És ez itt megszokott. Orrot fújni még rajtunk kívül nem láttam mást. Persze ízléses dobozos zsepik vannak, de azt nem jó zsebrevágni. Ja és az erős paprika krémek is rendben/egyben megérkeztek (köszi Veru)! Hiába, a kreol/ karibi csipős nem úgy csíp. Éjjel 2 felé kerültünk ágyba. Még aznap este beültünk Attila kollégáival a közeli bárba, és lenyomtunk egy-egy tál buffalo csirkeszárnyat (ehhez 3-3- csirke adta életét). A nagy Mardi Gras buli (kb. Love Parade, brazil karnevál a többhetes esemény csúcspontján) egyöntetűen most szombaton veszi kezdetét, a hivatalos keddi kezdés előtti hétvégén.

Reklámok

Szeplős váll, mesés főszereplő: miről szól ez az egész?

Aki a szám videoklipjét és a szám szövegét keresi az ide kattintson.

Aki meg nem tudta kihámozni, hogy miről szól a szöveg, annak ez talán segít (nem ígérek semmit). Luca, megtaláltam a szám hivatalos kontextusát ( 1 hete tette fel ‘magashegy‘ felhasználónév alatt a Magashegyi Underground zenésze.

“hahóMindenki! pont ma jutott eszembe, hogy aki nem tudja a dal történetét, annak igazából semmit sem mond a szöveg, ezért is csodálkozom azokon, akik segítség nélkül is elboldogultak… 🙂 szóval a dalszöveg egy személyes élmény hatására született, amiben van egy fiú, aki halálosan szerelmes egy lányba, aki persze tojik rá. Egyik este mégiscsak együtt alszanak, mikor a takaró alól előbukkan a lány szeplős válla. A fiú csodálkozva tesz fogadalmat, hogy egyszer írni fog egy dal a lány meseszép válláról, erre a lány felpattan, szégyenlősen magára húz egy inget, majd a fal felé fordul, és elalszik. (Ez konkrétan a “hasra feküdt az ördög…” valamint a “szex szóra szeplőket dobálni…”.). Az összes többi kép (túrórudi, nap, Johnlennon…) szerepel az eredeti sztoriban, amit Janó igen csodás módon beleszőtt a szövegbe.”

Halászlé, mexikói beafsteak, papapaya – nyelvelválasztás

Degeszre ettük magunkat a sok finom kajával, amit épp most költöttünk el egészségben a tiszteletbeli magyar konzulnál, Istvánéknál, akik egy szerencsés véletlen folytán csak 5 percre laknak tőlünk. A menü főszerzője István felesége, Bika Juli, aki a Nyugati Hírlevelet szerkeszti, és épp most tért haza egy moszkvai körútról.

A vacsoramenü vörösborral kezdődik és előételként egy tatár beafsteakre emlékeztető könnyű omlós hagymás ételt kapunk. A bélszín helyére babot képzeljünk (konzervben kapható refried beans), aztán tejföl, avokádókrém, stb. Mexikó után jön a magyaros fejezet, ami itt különösen felértékelődik: a halászlé önkéntes hala a harcsa (catfish), aztán paprikáscsirke túróscsuszával. Desszert kétféle is van, kiwi berries (mini kiwi, vagyis bogyónyi méretű kiwik, a felnőtt kiwi példányok minden jó tulajdonsgával megáldva, szőrös külső nélkül) és papaya (frissen szedett, extra nemes). Ja és persze francia csokikülönlegesség.

Igazi nemzetközi kajaharmónia. A-tól Z-ig. Na most aztán felköthetem a gatyát a kötényt, rajtunk a sor a vendéglátásban. Ehhez képest Attacs mondja ki helyettem ezt a gondolatot – nem mintha neki kellene ezen törnie a fejét. 🙂

Persze nemcsak haspókkodtunk, beszélgettünk is mindenféléről. Kétségtelenül jól esett másokkal magyarul beszélni 3 dimenzióban, nem skype-on vagy telefonon. Több mint négy hónapja vagyunk kint. Bár egymás között szinte kizárólag magyarul beszélünk, mégis plusz élményt jelent időről időre kitágítani egy egyelőre természetesebben nyelvre eső, jövő univerzumot. Hogy mikor ivódik be igazán az angol, nem tudom. Minden nap rengeteg nyelvi kulturális dolgot szívunk fel. Lassan kezdem megszokni, hogy a Thank you-ra azt mondjam, No problem/ It’s OK. Ráadásul a megfelelő hangsúllyal, intonációval és könnyedséggel. Vagy, hogy a helyi déli szokások szerint ne csak azt mondjam ‘Hello’, hanem azt, hogy ‘Hello, how are you?’ Amire aztán a válasz egyöntetűen ‘Fine’ vagy valami hasonló pozitív. És az udvarias visszakérdezés után egy ‘Get down to business’ fordulat jön, pl. elkészült e negyedévi jelentés, megküldték-e a szükséges dokumentumot, stb.. A ‘How are you’ kitétel olyan, mintha a kurta Jó napot helyett egy teljesebb Jó napot kívánok hangzana el. De ez déli dolog. New York-ban pl. nem szokás (ahogy hallom). Pláne nem egy liftben alkalmi utastársak körében. A kedvenc sztorim az, amikor az egyik itteni ismerősöm elment Amszterdamba és egy hajléktalannak pénzt adott. Ahogy előkészítette a pénztárcát, mosolyogva közeledett a hajléktalan felé egy ‘hello, how are you?’-val. Meg is kapta az őszintét. ‘Bad.’ Döbbenten mesélte el a sztorit. Azt hiszem sikerült elmagyarázni neki, hogy miért kapott egy valós, számára udvariatlan választ. És még egy dolog: napközbeni érintkezéseknél nem köszönnek el egymástól, ha aznap még találkoznak. És nem igazán szokás reggel munkába menet, megérkezés után kollégáknak automatikusan köszönni. Nem ritka, hogy bejönnek és beülnek a saját részlegükbe egy kurta ‘hello’ nélkül. Na ezt még mindig nem szoktam meg. És ebédszünetnél is elköszönök még…

Szeplős váll, szeplős főszereplő – Magashegyi Underground

A Magashegyi Underground nevű együttes Szeplős váll c. számát küldik a blog minden kedves hallgatójának Budapestről. Énekel Bocskor Bíborka. Szeplős váll, az nem volt.

A Szeplős váll dalszövege pedig így hangzik:

Szeplős váll

Lámpa van az égbe’, lerajzolom egészbe,
Hogy térkép mutassa, mit nézzen aki tudja.
A szeplők a vállon, meséket írnak és bánom,
Hogy nem lettem szeplő, mesés főszereplő.

Az olyan ott, mintha lenne,
John Lennon napszemüvegben.
Az meg rámnéz, mintha várna,
Az Oscar díj átadásra.

Ketten állnak a sorban, túrorudiért a boltban,
A hátsó az egy néni, nagymamámat idézi. És
Egy lány, kinek a szíve, össze-vissza van törve,
A képe a vállon, egyszer még megtalálom.
A szex szóra szeplőket dobálni felém, nem ér,
Sok kis pötty pislog, a szám a fülemig el ér,
Játszunk most olyat, hogy én vagyok a menő,
Kreatív Yodából minden képzelőerő velem van.

Hasra feküdt az ördög, neki hiába könyörgök,
Ne bújjon bele az ingbe, és soha soha ne legyen vége.

És végre megtaláltam a távszülinapi dalt, igen, perszehogy Halász Jutka. Ezúttal nem Lajosnénak Szigetbecsére, hanem utólag is (kb. időrendben) Nanókának, Lucának, Veronikának, Szabinak, Maminak, Anyóscának, és nemsokára az én Anyumnak:

Séta a New Orleans-i magyar konzullal

Megismerkedtünk Dr. Stephen Gergatz belgyógyász úrral, Istvánnal, a magyar konzullal. Elvitt minket egy fantasztikus autós körútra itt New Orleans-ban és néhány órán belül megismerhettünk egy sor híres helyet a környéken, nem utolsósorban magyar vonatkozású épületeket is. Sőt, egy ebédre is a vendégei voltunk a Byblos görög étteremben, nekünk már csak a kávé maradt a Magazine Street-i Sucre-ben.

Nem fogjátok elhinni (vagyis dehogynem), de ismeri ‘Ambrus bácsit’ (Galántai Ambrust) aki három éven át a New Orleans-hoz közeli Árpádhon nevű településen magyarok leszármazottjainak tanított magyar nyelvet. Na mit szóltok? Persze ezt most csak anyu, mami és a tesóim értik. A többieknek annyit, hogy pl. Ambrus bácsi tolmácsolt nekünk amikor a kórussal Olaszországban voltunk 6. osztályos koromban (illetve amikor az olasz kórus Fótra jött). Sajnos azóta megszűnt a tanítás, mivel megszűnt a szövetségi és a magyar támogatás is.

Louis Kossuth Lafayette Square New OrleansA kultúrkörút keretében elmentünk a Kossuth emléktáblához a Lafayette téren, és megtudtuk, hogy Louis Kossuth, ahogy az USA ismeri, 8000 ember előtt beszélt a reformokról, a kor szelleméről, a demokráciáról (“Democracy is with the people about the people.” – minden kezdő angolos megirígyelhetné az egyszerűség és kifejezőkészség ezen formáját, már csak azért is mert Kossuth az archaikusabb shakespeare-i és bibliai angolt sajátította el a börtönévek alatt), stb. Kossuth erre a néhány napra a szintén Louis nevű hotelben szállt meg (Louis Exchange – ma Omni Royal Orleans Hotel).

Aztán láttunk egy volt magyar gyárat, megtudtuk, hogy nagyjából kik vannak itt amerikai magyarok és mit csinálnak (gyártulajdonos, pincér, kutató, ingatlanos, stb.). A New Orleans-i magyar túra egy külön fejezetet érdemel, és fotókat. Ezért erre még mindenképp visszatérek.

Az autókázás során gyönyörű házakat láttunk a Garden Districtben, a városközpontban, és a Faubourg Marigny nevű színes művésznegyedben. Sajnálom hogy nem jegyzetelgettem, mert István fejében egy kis helyi építészettörténet halmozódott fel az évtizedek során.

Megfigyeltük már, hogy, hasonlóan a magyar utcanévadási szokásokhoz, New Orleans-ban is számos szomszédos utcanév egy adott tematikára épül, pl. a városközponthoz közeli múzsanevek (Melpomene Avenue, Thalia Street, Erato St, Clio St), aztán a napóleoni háborúk csatái (Austerlitz, Marengo, Milan).

És kaptunk egy hasznos tippet is: legyen nálunk egy síp a kulcstartón. A biztonság kedvéért.

Magyarok New Orleans-ban, és konyhatippek hazai ízekhez

Múlt hétvégén voltunk egy nagyon aranyos japán-magyar-amerikai esti programon, ahol többségében japán cserediákok voltak (medikusok, ha jól emlékszem), aztán rengeteg origami figura (Hiro két kislánya egész kis origami gyárat üzemeltetett az este folyamán), néhány kimonónak tűnő ruha, amiről kiderült, hogy igazából nem kimono, mert csak annak egy könnyű, szellős és jóval olcsóbb nyári változata (talán jakoto, jamomo?).

A vendéglátónk egy Attilához hasonlóan szintén a Tulane Egyetemen dolgozó magyar hölgy volt, Somogyvári Anikó (alias Aniko Vigh), akitől több hasznos tippet is kaptam a New Orleans-i stílusú magyar konyhával kapcsolatban. Már évtizedek óta New Orleans-ban él, és Bika Juliannával, a Nyugati Hírlevél szerkesztőjével együtt aktívan szervezik a New Orleans-i magyarok életét, tánc és zene és irodalom, és gazdasági kapcsolatok – ami belefér. Nincsenek kint sokan, és Anikó szerint inkább az 50-es korosztály képviseli magát. Julianna férje, Gergátz István tiszteletbeli magyar konzul New Orleans-ban.

Mik vannak?! Valamiért fel sem merült bennünk, hogy a “magyarok mindenütt ott vannak,” és nem is csekkoltam le az interneten, hogy ‘hungarians New Orleans’ vagy ‘magyar New Orleans’ Pedig akkor Julianna néhány cikkéből kiderült volna, hogy járt már itt a debreceni dixie zenekar, és hogy valaha itt táncolt a Gellért testvérpár (Flóra és Piroska) a két dizőz, guminő, hawaii táncosakrobata, stb. Ja és az is, hogy Kossuth New Orleans-ot is útba ejtette amerikai korteskörútján, aminek emlékére nem is olyan régen egy bronzplakett is került a Lafayette térre. Na az meg már igazán meglepő, hogy pici New Orleans-i bérlakásunktól néhány kilométerre (bocsánat, mérföldre) van az ún. Hungarian Settlement, amit még a Google térképen is megtalálhatunk, ha úgy keresünk rá, hogy “Hungarian Settlement, LA.” Azt hiszem már nem laknak benne, de nem mernék rá mérget inni.

A japán vendégekkel többek közt arról is beszélgettünk, hogy miért olyan alacsony a bűnözési ráta Japánban, amire a helyiek autentikus válasza az volt, hogy mert nincsenek igazán nagyon gazdagok vagy nagyon szegények a japánok között. Hm, én mindig azt hittem, hogy ez a filozófiájuknak tudható be, hogy inkább önmaguk ellen fordulnának először mint más ellen. Aztán szó esett az akcentusról, amit nyilván mi már nem vetkőzünk le, vagy csak nagyon kemény többszörös ön-logopédiai fogással, aminek kóklergyanús elmélete és gyakorlata még kidolgozásra vár.

De vissza a hasunkhoz, ami kívánja a jó kis hazai kajákat, bár a New Orleans-i kaja is kitűnő (tényleg!), beleértve az Anikó által készített riszeshús jellegű jambalayát, az egyik helyi specialitást sok kis shrimpecskével.

Szóval konyhatippek (Anikótól) azoknak, akik magyaros kaját próbálnak készíteni itt New Orleans-ban:

  • Frank’s Kraut: savanyú káposzta töltött káposztához
  • Okra: paprika helyett lecsóhoz (itt leginkább a nagyon erős húsú és nagydarab méregzöld színű kanadai paprika van a boltokban. Eddig egy helyen találtam sárga színű, a hazaira emlékeztető paprikát, ami viszont ‘banana pepper’ néven fut)
  • Bende: ha magyar kaját szeretnénk az USA-ban (lecsót, vegetát, az általam rettentően hiányolt csemege uborkát stb., akkor Chicagóból tudunk rendelni Bendétől)
  • Grízes kajákhoz Grits helyett vegyünk inkább úgynevezett ‘Cream of Wheat’-et