fesztivál kategória bejegyzései

Art for Art’s Sake fesztivál, New Orleans

Azt hittük, hogy az Art for Art’s sake, Fat madonnavagyis L’art pour l’ art fesztivál egy speciális New Orleans-i dolog. Amíg valaki fel nem világosított, hogy ilyenkor októberben az egész USA-ban művészeti napok, hetek vannak.

Mi a Magazine Street-i művészeti kirakodóvásárt csíptük el, ami New Orleans felsővárosától belvárosáig húzódik. Mit sem sejtve, a Theo pizzériában ettünk egy isteni finom pizzát (erről még írok, mert itt evett Al Gore, Bill Clinton, meg a Talking Heads énekese is), és kifelé menet szinte belebotlottunk egy kézműves pultjába, aki régi fotókból készített gyűrűket, mandzsetta gombokat, övcsatokat, lámpabúrákat. Ideális szombat esti program volt végigsétálni a művészgalériákat, lakberendezési és ékszerboltokat, akik nemcsak a portékáikat tették ki az utcára, hanem 3-4 tagú jazz és free jazz, alternatív zenei programokkal csalogatták a látogatókat (és persze ingyen borral).

A csúcs a sufni blues volt. Csak a hang után mentünk. Egy sötét hátsó udvarban 5 blues papa játszott, kb. 8-10 oda betévedő fesztivál látogatónak. A mikrofont egy izzadt, fekete kalapos, fehér inges, és azt gondolnánk, hogy a helyi blues hagyományaitól eltérően, fehérbőrű énekes kormányozta, aki leginkább egy mulatós vajdának nézett ki. Rendkívül fickós mozgása volt, azt meg kell hagyni, rázta a testét, az arcát, a levegőt. Blues-os hörgések és hördülések közben akrobatikus mutatványnak beillő mozdulatokkal illusztrálta a dalszövegeket az aktuálisan pódiumként használt hűtőláda tetején állva, ülve, fekve. Miközben a szólógitáros a háta mögött pengette a gitárt, az énekes a fenéknyi hűtőládára feküdt és eljátszotta, hogy most őt bizony épp a masszázsszalonban rázza a hú és a há, és a hábádábádá -de dádábábá dúúúú.

Aztán egy cigánykerékkel véget ért a szám, és a vajda blues művész úr bemutatta a világhírű Otist, a fekete énekest, aki széles mosollyal, és a sötétben is elegáns óriási napszemüvegben, belekezdett egy újabb vérlázító bluesba. Rövidesen az is kiderült, hogy a zenekar minden tagja világhírű, és az egyetlen igazi zene New Orleans-ból való. ‘Hol született a zene? New Orleans-ban!’ – vágta rá a közönség, és bőszen helyeselt a zenekar állandó közönségének és állandó nőjének sejthető idős fekete nő, aki egy lócán ült bokáig érő vörös gépi kötött szoknyájában és ütemesen bólogatott a hihetetlenül jó ritmusokra. Egyszer csak a döngölt föld placcra penderült egy 60 év körüli fogatlan öreg drogosnak tűnő asszony és hosszú szoknyájában vékony karjaival táncolt a levegőben elkápráztatva az énekest, aki cserében meg is táncoltatta.

Egy nagyon őszinte pillanatot kaptunk el New Orleans-ból, ahol még a sufniban is valaha jólmenő bluespapák játszanak. Rettentően sajnálom, hogy erről már soha nem lesz videófelvétel, de itt egy félperces ízelítő a laza New Orleans utcai zenéjéből (2006):

Reklámok

Júli 4, Hillary, zenefesztivál, állatkert

Ezen a héten ünnepelték az amerikaiak július 4-ét, New Orleans-ban járt Hillary Clinton a fekete zenei élet fő eseményén (július 5.) , az Essence Music Festival alkalmából, meglátogattuk a helyi állatkertet, vettünk rádiót, és megkaptam az első szakmai megbízást.

Július 4-ből semmit nem láttunk, bár este volt a Mississippi folyó partján tűzijáték, és legalább a hangeffekteket élvezhettük, ha már a fényeffektek nem jutottak el a kertváros ezen szegletéig. A NOLA (New Orleans, Louisiana) tűzijáték az Amerikai Pirotechnikai Egyesület szerint az 5. a rangsorban az ezt-látnod-kell tűzijátékok sorában (ezek szerint tényleg lemaradtunk valamiről). Őshonos New Orleans-i szomszédaink szerint (akik a hurrikán óta ide kényszerültek albérletbe, de már néhény hét múlva beköltözhetnek új otthonukba röpke két év után) délen az emberek nem annyira piknikeznek július 4-én, merthogy meleg van, általában, nemcsak júliusban. A logika valami olyasmi, hogy délen bármikor akad piknikre alkalmas idő, nem kell hozzá július négynek lenni – ráadásul itt Louisianában számos további szünnap, fesztiválnap van. Akik piknikeznek, azok inkább a fekete családok (a férj hozzáteszi, hogy azért is alakulhatott ez így mert nem nagyon költöttek/ költhettek légkondira régebben, és ezért eleve több volt a szabadtéri kommunikáció, ideértve az utcai, kerti partikat is). A piknik szóra természetesen Maci Laci ugrott be és a piknikkosárból kilógó kolbász, ami kiválóan kihalászható a megfelelő szögben belógó faágról, de kiderült, hogy ez a piknik inkább elegáns gárden párti, ahol hangsúlyozottan márkás ruhákban és szemvakító eleganciában illik mutatkozni, pl. Gucci, meg még nem tudom milyen hangzatos ruhákban. Maci Lacit nem említik. A szomszéd család a lakásfelújítást folytatta.

Az ünnepet esetleg még a CNN-en, vagy helyi csatornákon nézhettük volna, de tévénk továbbra sincs, és a levegőben terjedő internetet (wifit) még mindig az emeletről szerezzük, ahol egy kisebb szana-, csurga- és purgatórium van, bágyadt tévézésre tökéletesen alkalmatlan fahrenheitekkel. Lábjegyzet: mi a földszinten vagyunk, és a ventillátoraink is, a wifi meg a felső szinten van a folyosón, addig ér csak el a ‘térerő’. Fent szauna van. Lent drabálisan zörgő, erős hideg levegőt fújó légkondi egységek. Fent wifi. Lent levegő, víz, kaja. Attila épp most jött le egy dzsungelharcos elszántságával és csöpögő homlokával, macheta helyett laptoppal a kezében: ‘Mikor megyünk a cox-hoz? Kell internet!” Oké. Mégegyszer nekifutunk internetet szerezni – remélhetőleg sikerül a bürokrácia ászának számító TB szám nélkül is.

Szóval kimaradtunk a nemzeti csinnadrattából. Egyrészt éjszaka továbbra sem igen kockáztatjuk a kimozdulást, másrészt a bicikliken még nincs lámpa, harmadrészt meg ez pont a szülinapom, és inkább az állatkertet jártuk végig.
Hillary-t sem hallottuk mert 1, közölték, hogy hétvégén kerüljük el a Francia Negyedet és általában a stadion és a fesztivál környékét, mert sokan lesznek, és jónéhányan esetleg ki-ha-én-nem emberek 2, Hillary a kampány részeként a fekete polgármesterrel beszélt, és nem a Public Enemy, Lionel Richie stb. által megmozgatott fesztiválrésztvevőkhöz 3, Hillary nem volt az állatkertben, mi meg igen.
Rádió: kicsi, kompakt, fog néhány csatornát (másszóval zörög, kézzel kell állítgatni az adókat, ami adót fog azon rengeteg reklám van, és sok olyan zene, amit jó esetben azonnal továbbtekerek – lásd kettes lépés, kézi beállítás, közben néhány étel odaégetése). Azt nem sikerült megtudni, hogy a kampány keretében Hillary mit mondott Naginnek, a polgármesternek (akit jópáran, finoman szólva is, hatékonytalannak tartanak).