Katrina hurrikán, 2 év telt el azóta New Orleans-ban: A dolgok alá-állása

Már egyszer említettem, hogy New Orleans-ban két időszámítás van, az egyik az 1803-as Louisiana Purchase, amikor hektáronként 7 centért megvették az amerikaiak a franciáktól az egész, több mint 2 millió négyzetkilométernyi területet. A Louisiana-vétel név ma már félrevezetőnek tűnhet, hiszen nemcsak Louisiana volt a csomagban, hanem Missouri, Arkansas, Iowa és Oklahoma, stb. is – legyegyszerűbben úgy mondhatnánk, hogy az USA középső egyharmada, ami nem kicsi). A másik a 2005-ös Katrina, ami gyakorlatilag egy “Hurrikán – Rosszul épített gátak – Elárasztott város – El- és kimosott populáció – Megmarad-e New Orleans vagy elsüllyed c. örökös vita” történetet foglal magában. Egyszerűen és röviden a ‘Katrina óta’ vagy ‘Katrina után’ kifejezés itt ‘post-K,’ azaz poszt-K-ra rövidül.

Mindez 2005 augusztus 29-én történt, vagyis néhány napja volt a 2. évforduló gyertyagyújtással, megemlékezésekkel, sokféle programmal. A nyomasztó megemlékezést gyorsan elmosta a melegfesztivál, az ún. Southern Decadence meg a Munka Napja, ami itt az USA-ban nem május elsején van virslivel és vurslival, hanem szeptember 3-án, egyrészt hatalmas utcai felvonulással, másrészt a buli helyett pihenésre vágyó családok három napos elvándorlásával leginkább Floridába (Pensacola beach).

Szóval, hogy áll New Orleans a Katrina óta poszt-K?

Kimerítő és részletes, fizetett oknyomozó újságírói vállalkozás helyett álljon itt egy kaleidoszkóp, ahogy én látom.

Turizmus

Lábra kapott, újra él a város, ami alapvetően a turizmusból él (a hajóipar, korábban az olajipar, a tengeri kereskedelem, stb. mellett). Volt már Mardi Gras, Essence Festival, és mindenféle parádé. A helyi amerikai focicsapat, a New Orleans Saints is újra játszik a SuperDome-ban, sokféle program van. Még nincsenek annyian mint korábban, de éledezik a város. 2004-ben 10 millió turista járt itt, New Orleans-ban, ami az USA első 20 turistacélpontjainak egyike. Itt izzadják ki a test minden vágyát a máshol kötelezően decensebb turisták. Zene, étel, ital, hetero- és homoerotika, csontos szikár és vastag húsos élvezet gőzölög a helyi vudu katlanban, éjjel zihálósabb, nappal csipkésebb bohém verzióban. Villon talán blues balladákat írt volna itt, Faludy pedig megírta volna a My Happy Days in Cajun Hell c. opuszt. Kulturális turizmus sok testiséggel. Világutazóknak, zenészeknek, rendezőknek, fotósoknak, gasztrofilozófusoknak, és szociálisan erősen elkötelezetteknek melegen ajánlott állomás. És persze azoknak, akik élvezik, hogy a Berlin meg a Budapest Parádé nagy, de még nagyobb tömegre vágynak egy Mardi Gras fesztiválon.

Közbiztonság

A városban megmaradt a sakktáblaszerű elrendezés, egy fehér egy fekete blokk, egy biztonságos negyed tövében egy veszélyes házblokksor. Budapesti viszonylatban ez kb. ‘egy kis Zugló, egy kis nyócker.’ Nincs külön összeálló gettó, mint más nagyvárosokban (l. nyócker), és nem is néz ki úgy, hogy lesz. Poszt-K a közbiztonság nem akaródzik javulni. Az is lehet, hogy még romlott is a helyzet biztonsági szempontból, több lett a Katrina idején szertehordott fegyver. Legalábbis, van aki így gondolja. Az érdekes az, hogy elméletben javult a városi összkép, hiszen pont a nyersebb formájú bűnözésre (értsd: inkább fegyveres rablásra mint fehér kesztyűs korrupcióra) leginkább hajlamos lakosokat mosta el az ár, akik – különböző okok miatt – azóta nem is jöttek vissza. Ehhez sok mindent nem tudok hozzátenni, mivel akkor (pre-K) nem voltunk itt. Az utólag szolídnak mondható magyar bűnözési stathoz mérten pedig, New Orleans pre-K és poszt-K eddig is kiütéssel győzött. A budapesti éjszakához képest vannak helyek, ahol fényes nappal sem javasolt járkálni, pláne nem az emberek szemébe nézni és ezzel kétes kimenetelű párbeszédet provokálni.

Helyek New Orleans-ban

A ‘helyek’ avagy néhány háztömbnyi nem a szép/csúnya, a zöld kertes/szürke beton, vagy a turistaközpont/lakónegyed ellentétpárokra oszlanak. A helyek alapvetően vagy biztonságosak vagy nem, a furcsa az, hogy a nem biztonságos helyeken is látszik, hogy valaha szép házak áll(hat)tak itt, vagy állhatnának (pl. a kertvárosban is, vagy az ún. Irish Channelben). A bizalmatlansággal eltöltő helyeket viszonylag könnyű felismerni. Ha vannak emberek ott azért, ha nincsenek azért árasztják a reménytelenséget és a ‘valami rosszat’. Lakatlan, félig ledőlt épületek, rajtuk graffitik, vagy házfoglalás jelleggel némileg belakott házak, foghíjas telkek, amiken koszlott utak vezetnek át a rekkenő hőségben. Az út mentén rozsdás autók, szétdobált sörös- és kólásdobozok, néha csoportokban álló – vitatkozó – üzletet kötő gangek, biciklis srácok bukkannak fel, és végigkísérik az arramenőket a feltűnéstől az eltűnésig.

Közlekedés

Metró nincs, villamos csak csínjával. Pedig itt írta T. W. a Vágy villamosát, láttuk is a Desire streetet. A tömegközlekedés inkább a buszokra épül. Sárga, széles, öregecske buszok, amit főként a szegényebb feketék használnak, vagy néhány odatévedt turista. Egy menet egy dollár. A villamos, ami a St Charles úton közlekedett (jellegében Andrássy út, hosszában talán az Üllői) állítólag 2007. decemberre elkészül. De már levettük, hogy ebből jövő év lesz, annak is a távolabbik vége. Addig bicajozunk, és a Tulane egyetem kisbuszával járunk, meg alkalmanként a United Cab fekete-fehér taxijával. És addig a joggolók, meg kutyasétáltatók használják a fűvel benőtt sínpárokat a szép sugárúton. Ahogy az amerikai összképtől elvárjuk, sok az autó, az utcákon pedig kevés a gyalogos (aki gyalog jut el A-ból B pontba nem sport és nem kikapcsolódási szándékkal, pl. akár a sarki közértig).Név szerint nem ismerünk olyan lakost, akinek ne lenne autója (általában 1 autó per fő mintsem család), de ez nem mérvadó, egyszerűen a középosztálybelieket ismerjük. A Katrina előtt 127.000 embernek nem volt autója, természetesen a szegényebb feketéknek, és leginkább ők vesztettek rajta a Mississippi gátszakadásán. 1500-an fulladtak meg, vagy haltak meg pl. dehidratálásban. Megszokták, hogy jön a hurrikánfigyelmeztetés (évtizedes hagyomány, és évente 2-3x kapnak figyelmeztetést, hogy szedd a sátorfádat). Ha már eddig is maradtak, miért most mentek volna el, 2005 nyarán? Ha nincs autó, vagy ha van, nem olcsó mulatság az evakuálás. 2-3 napra fel kell cuccolni, hotel-/motelszobát bérelni (ha ismerős nincs) egy közeli de kellően távoli helyen, mielőtt az összes betelik, ahogy szokott, aztán feltankolni és menni. Szobafoglalás nélkül nekünk 600 dollár volt egy hétre egy autót bérelni (alapdíj, borsos biztosítási ár, és teletank), ami egy éppen elfogadható egyheti fizetés. Azelőtt fel sem foghattam, hogy mi az istenért nem húzták el a csíkot ha kongott a vészharang. Hát sokan ezért. Mert drága, és mert már annyiszor kiáltottak farkast, hogy inkább sört isznak a farkas mellett (komolyan vannak hurrikán partik).

Áram és víz

Állítólag fél éve még a város 50%-ban nem volt áram. Amerre mi megfordultunk nem volt probléma. Egyszer volt egy nagyobb vihar, akkor néhány órára elment az áram, de egyébként ‘everything‘s all right.’ Hozzáteszem ismét, hogy még nem ismerjük elsőkézből a szegényebb New Orleans-iak helyzetét. Hallom, hogy van aki még akkor is kitart, ha már 2 éve nincs a házban áram és víz, nem akar elköltözni, mert itt nőtt föl, és kormányzati nyomásnak tudja be, hogy még mindig nincs se villany, se víz.

Emberek

Hm, ez elég nehéz rész lenne, hogy igaz is legyen meg általános is legyen. Akik visszajöttek, azok nagyon akarják, hogy jó legyen, és hogy menjen már az a szekér valamerre, akik nem, azokat hívják vissza az itteniek. Van, aki jönne, van, aki már nem, van, aki kivárja, hogy még jobban fellendüljön a gazdaság, és akkor lép. Akik itt laknak, azok is bizonytalanságban élnek, hogy New Orleans lesüllyed és elmossa a hurrikán, vagy egészben/ részben megmarad. De New Orleans egyedülálló a maga nemében, büszkék rá a helyiek, mindig azt mondják, hogy “ez nem Amerika, nagyon európai a város”. Az itt élő nemzedékek ismerik egymás rokonait, kisvárosi közösségi kötelékek tartják össze a kb. negyedmillió embert (éppen ezért sokan veszítettek már el barátot vagy rokont valamilyen csúnyább helyi ügyben. Nem ismerőst. Barátot, rokont.). Sokat várnak a választásoktól, hiszen a Bush kormányzattól nem jött idejében segítség.


Ezen a videón egy lány elmondja, hogy azért jött vissza, mert hiányzott neki az otthon, a New Orleans-i sajátosságok, a jó kávézók és éttermek, ahogyan beszélnek a helyiek, stb. Az egész felvétel egy Obama Barack kampány része, az elnökjelöltek igyekeznek New Orleans-ot is megnyerni. Egy helyi fekete nő nekiszegezi a kérdést, hogy “Rendben, hogy eljöttek, ő is és Hillary Clinton is, de ha megnyerték a szavazást, utána is törődni fognak a várossal?” Erre Obama olyasmit válaszol, hogy “New Orleans azért is fontos, mert megmutatja, hogy milyen emberek vagyunk.”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s