Magyarok New Orleans-ban, és konyhatippek hazai ízekhez

Múlt hétvégén voltunk egy nagyon aranyos japán-magyar-amerikai esti programon, ahol többségében japán cserediákok voltak (medikusok, ha jól emlékszem), aztán rengeteg origami figura (Hiro két kislánya egész kis origami gyárat üzemeltetett az este folyamán), néhány kimonónak tűnő ruha, amiről kiderült, hogy igazából nem kimono, mert csak annak egy könnyű, szellős és jóval olcsóbb nyári változata (talán jakoto, jamomo?).

A vendéglátónk egy Attilához hasonlóan szintén a Tulane Egyetemen dolgozó magyar hölgy volt, Somogyvári Anikó (alias Aniko Vigh), akitől több hasznos tippet is kaptam a New Orleans-i stílusú magyar konyhával kapcsolatban. Már évtizedek óta New Orleans-ban él, és Bika Juliannával, a Nyugati Hírlevél szerkesztőjével együtt aktívan szervezik a New Orleans-i magyarok életét, tánc és zene és irodalom, és gazdasági kapcsolatok – ami belefér. Nincsenek kint sokan, és Anikó szerint inkább az 50-es korosztály képviseli magát. Julianna férje, Gergátz István tiszteletbeli magyar konzul New Orleans-ban.

Mik vannak?! Valamiért fel sem merült bennünk, hogy a “magyarok mindenütt ott vannak,” és nem is csekkoltam le az interneten, hogy ‘hungarians New Orleans’ vagy ‘magyar New Orleans’ Pedig akkor Julianna néhány cikkéből kiderült volna, hogy járt már itt a debreceni dixie zenekar, és hogy valaha itt táncolt a Gellért testvérpár (Flóra és Piroska) a két dizőz, guminő, hawaii táncosakrobata, stb. Ja és az is, hogy Kossuth New Orleans-ot is útba ejtette amerikai korteskörútján, aminek emlékére nem is olyan régen egy bronzplakett is került a Lafayette térre. Na az meg már igazán meglepő, hogy pici New Orleans-i bérlakásunktól néhány kilométerre (bocsánat, mérföldre) van az ún. Hungarian Settlement, amit még a Google térképen is megtalálhatunk, ha úgy keresünk rá, hogy “Hungarian Settlement, LA.” Azt hiszem már nem laknak benne, de nem mernék rá mérget inni.

A japán vendégekkel többek közt arról is beszélgettünk, hogy miért olyan alacsony a bűnözési ráta Japánban, amire a helyiek autentikus válasza az volt, hogy mert nincsenek igazán nagyon gazdagok vagy nagyon szegények a japánok között. Hm, én mindig azt hittem, hogy ez a filozófiájuknak tudható be, hogy inkább önmaguk ellen fordulnának először mint más ellen. Aztán szó esett az akcentusról, amit nyilván mi már nem vetkőzünk le, vagy csak nagyon kemény többszörös ön-logopédiai fogással, aminek kóklergyanús elmélete és gyakorlata még kidolgozásra vár.

De vissza a hasunkhoz, ami kívánja a jó kis hazai kajákat, bár a New Orleans-i kaja is kitűnő (tényleg!), beleértve az Anikó által készített riszeshús jellegű jambalayát, az egyik helyi specialitást sok kis shrimpecskével.

Szóval konyhatippek (Anikótól) azoknak, akik magyaros kaját próbálnak készíteni itt New Orleans-ban:

  • Frank’s Kraut: savanyú káposzta töltött káposztához
  • Okra: paprika helyett lecsóhoz (itt leginkább a nagyon erős húsú és nagydarab méregzöld színű kanadai paprika van a boltokban. Eddig egy helyen találtam sárga színű, a hazaira emlékeztető paprikát, ami viszont ‘banana pepper’ néven fut)
  • Bende: ha magyar kaját szeretnénk az USA-ban (lecsót, vegetát, az általam rettentően hiányolt csemege uborkát stb., akkor Chicagóból tudunk rendelni Bendétől)
  • Grízes kajákhoz Grits helyett vegyünk inkább úgynevezett ‘Cream of Wheat’-et
Advertisements

4 responses to “Magyarok New Orleans-ban, és konyhatippek hazai ízekhez

  1. Ancsika, dragam, nyami, es de hianyoztok… Ugy meglesnelek titeket ott a kinti eletetekben…
    csokok

  2. Hm, biztos olyan izgi lenne? Attit pipettákkal, engem sok AdWords, xls között találnál. Én inkább egy újságírószakkört meg egy hézidemjén koncertet lesnék meg.
    Jójó. Voltunk a Crépe Nanou-ban (Nagyi palacsintázója -sokkal – jobb kiadásban). Egy kisebb tengerpartnyi kagylót majszoltunk el. És az egyik rámugrott és bekapta a fejem. Erre hátracsavartam a kagyló héját, és akkor nyűvített egyet, és azt mondta, várjál, kívánhatsz kettőt, mire mondtam, hogy legalább hármat szoktak, ne spóroljon a kagyló mindenit, mire összezérult és elnémult. Azót sandán setéten pislog felfelé rám. Hát így.

  3. Thanx, azaz köszönöm a bloghoz a linkeket. Ha 2008 március van, a köv. hónapokat jó lenne elővarázsolni, azokra írnék mindig 1-1 cikket. Persze közben elmegyek tanulni is a WordPress-hez. A jó pap is holtig… igaz, hogy inkább iszik.
    Ez a cikk angolul is meg van, de az még nem “publikáns”. Ha van egy kis ötlet a bloghoz..? Üdv a magyar tavaszból: Csaba

  4. Takács Tolvaly Gyula

    keress meg! /kicsi/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s