New Orleans: tömeges tetoválások, Fleur-de-lys hullám

Fleur de lys (vagy fleur-de-lis)

Ami a magyar mintavilágban a tulipán, az a Fleur-de-lys itt New Orleans-ban. Na persze ez így nem igaz. A fleur-de-lis tulajdonképpen egy stilizált írisz virág, ami, akárcsak a lóhere, a sas, vagy a csillag, kulturálisan erősen terhelt szimbólum. Így hát a fleur-de-lys-vel a címertan, (a tudatos branding, arculatépítés komoly és véres előfutára) is foglalkozik. New Orleans-ban nem nagyon van olyan utca, ahol valamilyen méretben, formában fel ne bukkanna, ha máshogy nem, akkor éppen egy autóra ragasztott matricán, vagy egy viharban elsodort újságpapír hirdetésében. A sokak által liliomnak vélt minta azonban elsősorban kovácsoltvas kerítéseken és éttermek, hotelek bejárati ajtaján nő. Vagy épp lányok, fiúk, apák, anyák, és nagyszülők vállán.
A város egyik legerősebb kulturális összetevője a francia kultúra, annak is a monarchiabeli elemei. A fleur-de-lys pedig elsősorban a francia arisztokráciához kötődik – még akkor is, ha az angol és skót koronázási ékszerekben is ott lapul a háromszirmú íriszjel. Éppen a monarchiához való kötődése miatt, egyik francia köztársaság sem adoptálta a ‘fleur’-t, ezért feltehetőleg az egy négyzetméterre eső fleur-de-lys sűrűség mindenképpen New Orleans-ban kell legyen. Esetleg a szintén franciák által meghódított Quebec-ben. A wikipédia még azt is leírja, hogy a 20. században egy sor cserkészszervezet is magáénak tudta a stilizált írisz szimbólumot, sőt, hogy a magyar forint elnevezésre is hatással volt (kb. flördöli – florensz- florin – forint vonalon). Hovatovább New Orleans focicsapata a New Orleans Saints (szentek) is a fleur-de-lys-t választotta emblémájául. (A ‘lovagiasság’ szirmát itt már végképp nem érzem különösebben indokoltnak a sisakon.) És ez a logója számos egyetemnek Louisiana államban, ahol vagyunk. De ne térjünk el a tárgytól.

Az írisz három szirma, amely a XIII. század óta a hűséget, a bölcsességet és a lovagiasságot jelképezi, így szinte visszájára fordul az egymást érő New Orleans-i fesztiválok kokott, felszabadultan buta és pökhendi tülekedésében, a nyakláncokért felugrók harsányan vidám összekönyökölésében. Ez volt az első néhány hét során kialakult, magamban jól elraktározott véleményem. Egészen a mai napig, amíg rá nem bukkantam egy cikkre.

A cikk egy megfigyelésről szól, arról, hogy a természeti katasztrófa által sújtott New Orleans-iak tömegesen zarándokoltak el fleur-de-lys-t tetováltatni magukra. Túlélőnek jelölték magukat. És összetartozónak, mint egy titkos társaság tagjai, akik szó nélkül felismerik a közülük valót, aki tudja, mit jelentett kiúszni az árból, és hónapok után visszatérve belépni az összedőlt, beázott, kifosztott és éktelen bűzben megrekedő lakásokba, összeszedni a gyerek baseball kártya gyűjteményét, a nagyi régi fotelját, az odasodort kendőket, nadrágokat, éttermi menüket, a rongyokra szakadt, július 4-re tartogatott amerikai zászlót, vagy épp az állati tetemeket. Akinek nem a saját lakásában történt mindez, mert megúszta, mert jobb helyen lakik, az is annyit látott mások lakásából, hogy egy életre beléivódott. Elvégre hónapokon keresztül máshol kellett meghúzódniuk, családhoz, baráthoz bekéredzkedniük, vagy az állam által finanszírozott motelszobákba elleniük. Többnyire a tévét figyelve mi jön még, mi lesz most.

A Katrina utáni eltökéltségre jellemző, hogy sokan, nagyon sokan magukra tetováltatták az íriszt, a 2005. augusztus 29-én lecsapó hurrikán, a menekülés, az újrakezdés, a kitartás mementójaként. A Tulane egyetemen tanító Marline Otte professzor szerint, karon fogva érkező nagymama és nagypapa, apa és lánya, sőt, általában véve középosztálybeli fehér nők, akik messze elkerülik a tetováló stúdiókat, nagy számban kértek ‘jelet.’ Ugyanígy idősebb helyi lakosok is (35-55 éves kor közöttiek, holott az átlagkorosztály 20 és 35 közötti). Bevallom, hogy nem nagyon méricskéltem az embereket fleur-de-lys tetoválások után kutatva, de az biztos, hogy rögtön az első napokban feltűnt milyen sok helyen van kitéve az a felirat, hogy ‘Büszke vagyok, arra, hogy New Orleans-ban lakom.’ (New Orleans: proud to call it home.) Azt gondoltam, hogy ezt is a Katrina szülte, mint megannyi jelét az összetartozásnak, újjáépítésnek, de nem. Már 1994-ben felvette a város a szlogent, csak 2005-től nyert újabb jelentést. Tényleg újat és tényleg jelentést.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s