New Orleans kertvárosa, és ügyintézés

Csütörtök este találkoztunk Michelle-lel, a ház egyik lakójának (Steve, akinek a bejárati ajtaja mellett egy begipszelt lábú Buddha szobrocska van) a barátnőjével. Itt élt egész életében, a családjuk már negyedik generáció óta beszállítója a helyi vendéglátósoknak (hűtőgépeket, konyhai berendezéseket, fogasokat stb. adnak el az éttermeknek). Ő maga olasz, francia, német származású, de Palermóban csalódott, pedig régóta készült rá lelkesen, hogy ősei helyét felkutassa.

A WalMartban egyébként kb. 70.000Ft-ot hagytunk ott, két bevásárló kocsit tömtünk tele (Attila állítólag csak egy sajtöntetet vett, bár a barna cukrot is neki vettük, egy párna is van a feje alatt éppen, és a húsok többségét is ő eszi majd meg, na meg WC papír, antibakteriális majdnemmindentkiírtószer is kell minden háztartásba – ilyesmik. De ezeket, úgy látszik, csak az én kedvemért passzírozom a kocsiba). Nem taxis, hanem egy munkanélküli vitt haza az autóján, mellékkeresetként, és tisztességes áron. Mesél valamit a Katrináról, de nem nagyon érteni az artikulálását. Kérdezem, hogy lett munkanélküli. Valamilyen gépet elloptak tőle, talán fű- vagy sövénynyírót, nehezen érteni.

Az biztos, hogy a kertvárosban rengeteg kerti munka akad bevándorlóknak, kétkezieknek, profi és hobbikertészeknek. Adnak a ház körüli dzsungelkölteményekre: pálmákkal, gyümölcsfákkal, díszfüvekkel, páfrányokkal, futókkal övezik a többnyire tornácos, fehér oszlopos házakat, amiket az általában rossz közbiztonság ellenére csak a rendezett kerti színpadkép, vagy egy alacsony kis sövénysor, esetleg egy szellősebb kovácsoltvas kerítés választ el az úttól. Kis időbe telik, amíg az ember észreveszi a nyírt gyepbe szúrt 20×30 cm-es kis fémtáblákat, hogy melyik házat melyik security szolgáltató védi. Van, amelyiket a helyi T-Online a Bellsouth lát el biztonsági védelemmel – gondolom volt piaci lehetőség a kábelszolgáltatónak ezen a téren is terjeszkedni. Elegáns, nem hivalkodó megoldás. Nem tudom, mennyire hatékony. A házinéninknél nem ilyen van. Az öreg terebélyes fasorok közt húzódó minipaloták, kúriák többsége a gyapotszedő idők uraságait és intézőit juttatja az ember eszébe, meg Tarát, és Scarlett O’Harát az Elfújta a szélből. Délen vagyunk nem vitás. De New Orleans-ban, ezért mégsem úgy amerikaiak a dolgok, ahogy azt egyszerű lenne elképzelni. A feketék tisztes pozíciókat töltenek be, és ahogy már mondtam, mi is főként feketékkel érintkezünk a napi ügyintézés nagyrészében. A bankban is fekete az ügyfélszolgálatosunk, amikor másfél órán keresztül nyitjuk a Capital One bankszámlát, amiért cserébe akciósan egy barkácskészletet kapunk (valószínűleg Tesco minőségben, de örülünk neki, ezzel is épül az amerikai életünk). A lány érthetően beszél, a monitort felénk fordítva mutatja be a kötelező prezentációt, hogy most mit kapunk, mi lesz, mit írunk alá, mit választhatunk stb. Minden nagyon érthető, még akkor is ha csak feleennyire beszélnénk angolul. Nem csodálkoznék, ha jövőre már külön banki téjékoztató rajfilmek készülnének, ahogy a repülőn is animációs filmen nézhetjük meg a biztonsági tudnivalókat. A másfél óra hosszas, de nincs olyan pont, ahol a lány hibájából húzódna a dolog, látszik, hogy maga a banki folyamat áll ennyi lépésből. Pontosabban van egy névelírás, de azt is rendezi gyorsan. Itt folyamatosan, és sok mindent betűzni kell, abszolút a hétköznapok része. Szerencsésnek érzem magam az Anna névvel, amikor látom, hogy Attilának a kereszt- és családneve is kihívás a helyieknek. Egy kisebb nemzetközi útlevéllel felér.
A bankszámlához kell egy helyi állandó lakcím. Társadalombiztosítási szám nem kell. Az viszont igen, hogy a Társadalombiztosító erről egy írást állítson ki (ún. Negative verification). Ha nincs írás arról, hogy az USA, munkahely hiányában, nem tud TB számot hozzád rendelni, nincs bankszámla. Ha nincs munkahely, általában nincs állandó lakcím (nem szívesen adnak ki hosszú távra lakást munkanélkülinek, hacsak 2-3 hónap foglalót plusz az első havidíjat le nem teszi – persze nem aranyszabály, de logikusnak tűnik). Ha nincs TB szám, nemzetközi jogsid még lehet, de helyi már nem – és a legtöbb helyen ennek az azonosítóját kérik. Például az energiaszolgáltatók, vagy a mobilszolgáltatók, vagy az internetszolgáltatók. Most épp az energiaszolgáltatóval próbáljuk elfogadtatni a helyzetet (Attilának mint alkalmazásban álló kutatónak csak 30 munkanapon belül készül el a TB kártyája, és addig nincs végleges TB száma, ami kellene a víz-gáz-áram átiratásához, a kb. 20.000Ft-os foglalón felül). Szóval ilyen hullahoppkarikákon keresztül bújkálunk a bürokrácia rendszerében. A helyiek is ismerik a problémát, az egyikük azt mondja, hogy ‚ha szívinfarktusban meghalok, meghagytam a férjemnek, kerüljön az újságok címoldalára, hogy az energiszolgáltatók adminisztrátorai vittek sírba.‘
Viszont van már a kötelező betegbiztosításunk, azaz medical insurance-ünk mellé (Attiláéba belead a munkaadó egyetem is, az enyém viszont teljesen a családi kasszából megy), egy szintén kötelező hullahazaszállítási és egy kilakoltatási biztosításunk is (repatriation and evacuation). És meglepetésszerűen ez 5 perc alatt megvolt online. Jó lett volna a többi sürgős és halaszhatatlan papírügyet is így, ennyi idő alatt, ilyen hatékonysággal intézni, virtuálisan.

Elnézve a helyi viszonyokat, egyre bizakodóbban nézek új álláslehetőségeket. Ha minden jól megy, akkor találok a Tulane egyetemen állást. De annak is megvan a maga többhetes/hónapos átfutási ideje. Nem baj, van még addig néhány admin körünk, amit le kell futni. Jó lenne pl. egy helyi Cingular mobilelőfizetést szerezni, mert emailben még em elég hatékonyak a dolgok. Pláne, hogy otthoni internetünk sincs még. Az még Budapesten kiderült, hogy az amerikaiak (nemhogy többsége, még a webhasználók ügyesebbje sem) nem igazán ismerik és használják a VOIP-ot, még a skype-ot sem. És arra sem ugranak, hogy ingyenes. Nem értem valahogy. Vagy igen?

Viszont szombatra, a pihenés és a végre érdemi meló mellé, van egy aranyos ismerkedős programunk: egy piknikra visznek ki minket a szomszédos tó mellé (Lake Pontchatrain – ponszötréjn), ahol saját termelésű borokat is lehet venni, és egy jazz rezesbanda is játszik majd. Van valahol egy hatalmas lápvidék is a közelben, ahol mocsártúrára lehet menni, valószínűleg krokodilok lazulnak a dagonyában, meg korkodilméretű szitakötők/szúnyogok döngicsélnek a levegőben. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Ma, péntek reggel voltam először egyedül és önállóan New Orleans utcáin, a napsütötte (gatyarohasztó) és zöld (dzsungelhusi) kertvárosban. Kb. 40-50 perc gyalog otthonról a Prytania streetről a Tulane egyetem. Itt vannak a főbb egyetemi épületek, és innen indul az egyetemi busz is a belvárosba. Attila ezzel az ún. ‚shuttle bus‘-szal ingázik az egyetem belvárosi orvosi-biológiai épületegységeibe, egy barna kockakomplexbe.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s