A Magashegyi Underground nevű együttes Szeplős váll c. számát küldik a blog minden kedves hallgatójának Budapestről. Énekel Bocskor Bíborka. Szeplős váll, az nem volt.
A Szeplős váll dalszövege pedig így hangzik:
Szeplős váll
Lámpa van az égbe’, lerajzolom egészbe,
Hogy térkép mutassa, mit nézzen aki tudja.
A szeplők a vállon, meséket írnak és bánom,
Hogy nem lettem szeplő, mesés főszereplő.
Az olyan ott, mintha lenne,
John Lennon napszemüvegben.
Az meg rámnéz, mintha várna,
Az Oscar díj átadásra.
Ketten állnak a sorban, túrorudiért a boltban,
A hátsó az egy néni, nagymamámat idézi. És
Egy lány, kinek a szíve, össze-vissza van törve,
A képe a vállon, egyszer még megtalálom.
A szex szóra szeplőket dobálni felém, nem ér,
Sok kis pötty pislog, a szám a fülemig el ér,
Játszunk most olyat, hogy én vagyok a menő,
Kreatív Yodából minden képzelőerő velem van.
Hasra feküdt az ördög, neki hiába könyörgök,
Ne bújjon bele az ingbe, és soha soha ne legyen vége.
És végre megtaláltam a távszülinapi dalt, igen, perszehogy Halász Jutka. Ezúttal nem Lajosnénak Szigetbecsére, hanem utólag is (kb. időrendben) Nanókának, Lucának, Veronikának, Szabinak, Maminak, Anyóscának, és nemsokára az én Anyumnak:
